Művelődéspolitikai írások

A két világháború közötti magyar művelődéspolitika meghatározó alakja volt Hóman Bálint, aki Klebelsberg Kuno utódaként, 1932 és 1938, majd 1939 és 1942 között is betöltötte a vallás-és közoktatásügyi miniszteri tisztséget. Ezen időszakban, és természetesen már korábban is számos beszédet mondott a művelődéspolitika tárgyában, melyek közül sok nyomtatásban is megjelent, illetve vannak olyan témába vágó írásai is, amelyek eleve különböző folyóiratokban láttak napvilágot. Ezekből tartalmazta a leggazdagabb válogatást a Hóman Bálint munkái című sorozat keretében 1938-ban megjelent vaskos kötet, Művelődéspolitika címmel (Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1938). Ezen kiadvány írásaiból válogatott most egy csokorra valót Turbucz Péter, Művelődéspolitikai írások címmel. Az első részben 1932 és 1937 között elhangzott beszédek szerepelnek, amelyek később lapokban is megjelentek. 1932-es székesfehérvári képviselői programbeszédében a nemzeti lélek egységéről beszél, az Országos Katolikus Nagygyűlésen 1934 szeptemberében a lelki megújhódás fontosságát hangsúlyozza, 1935-ben ugyanott elhangzott szónoklatában a nemzeti erők összefogását sürgeti. Egy 1937-es rádióbeszédben a magyar művelődés egységéről fejti ki gondolatait, ugyanezen év decemberében pedig a Képviselőházban a szélsőségekről és azok elutasításáról beszél, ezek alatt értve minden olyan, bármilyen irányból jövő mozgalmat, "amely a fennálló törvényes állami és társadalmi rend ellen lázít, izgat és cselekszik". A kötet második felében a húszas években született, már szorosabban véve művelődéspolitikai tárgyú írásai kaptak helyet. Egy 1920-as írásában a magyar tudományosság jövőjét ecseteli, kitérve egyebek mellett a tudománypolitika irányítására, a tudósképzés ügyére, a szükséges intézményi reformokra, a tudományos egyesületek tevékenységére, majd összegzi a szerinte legfontosabb művelődéspolitikai célokat. Az utolsó, 1927-ben született munka a múzeumokat és könyvtárakat mutatja be, az ókortól saját koráig, természetesen megkülönböztetett figyelmet szentelve a magyarországi viszonyoknak. A múzeumok és könyvtárak történetéről ugyanúgy szót ejt, mint az akkori viszonyokról és a jövő feladatairól. Minden egyes írás végén megtaláljuk az eredeti megjelenési helyeket.