Egy király halála - Martin Luther King utolsó évének igaz története

„Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.” Martin Luther King Tavis Smiley díjnyertes könyve Martin Luther King utolsó évéről szól, amely életének legküzdelmesebb időszaka volt. King már nem csak az amerikai feketék jogaiért küzdött: a Szegények kampányával a gazdasági rendszer mindenféle származású áldozatának érdekeit képviselte. Azzal pedig, hogy szót emelt a vietnami háború ellen, egy nemzeti rögeszmén túllépve tett hitet az emberségesség mellett, az erőszakkal szemben – bárki legyen is annak elszenvedője. Nyilvánvalóvá tette a két ügy közötti kapcsolatot: a vietnami háborúra költött milliárdok töredékéből is meg lehetett volna oldani a szegénység problémáját az USA-ban. E két törekvésével azonban minden korábbinál több támadást vont magára, az FBI, a média, sőt még saját támogatói részéről is. Kinget 1968. április 4-én, napra pontosan egy évvel az után gyilkolták meg, hogy a „Vietnamon túl” című beszédében először kritizálta a vietnami háborút. Ezt az egyévnyi szenvedést tekinthetjük hitvallásának, mellyel példát mutat minden ember számára, akiben a lelkiismeret hangjai szembekerülnek az uralkodó politikai közhangulattal és társadalmi rögeszmékkel. „Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadság, függetlenség és igazság mellett, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.” Martin Luther King