Zandirhám - Székely hősköltemény

rabonbán: a Székely krónika (Csíki krónika) szerint a székelyek legfőbb tisztje Attila hun király halála s a magyarok honfoglalása után, I. Béla király idejéig. - Közakarattal mindig Apolt (Upolet) családjából választották. A rabonbán volt a székely nemzet főbírája és főpapja, vezette a hadat az ellenség ellen, kihirdette áldozattétel után a törvényeket, őrködött azok megtartásán, halállal büntetvén azok megszegőit (Székely krónika, 276, 283. p). A főrabonbán, a 6 székely törzs 6 nagy rabonbánja, 3 nagy gyulája és 1 főharkásza alkotta a főrabonbán vezette főtörvényszéket. Minden törzsben 6 harkász, minden harkász alatt 6 kis rabonbán, egy törzsben 30, a 6 törzsben összesen 180 kis rabonbán, minden kis rabonbán egy lovas- és egy gyalog századosnak parancsolt. Az egész székely nemzetnek volt 360 századosa, s ha egy századra 100 harcost számítunk, 18 ezer lovas és 18 ezer gyalogos (összesen 36 ezer) harcost állítottak hadba a székelyek. A főrabonbán székhelye Budvára (Udvarhelytől Délnyugatra), melyet Buda vezér Attila birodalmának fölbomlása előtt épített. E vár volt a székelyek politikai és vallási központja. Az áldomásokat (áldozatokat, gyűléseket, tanácskozásokat, törvénykezést) e vár alatt, a Küküllő folyó mellett tartották. A rabonbán az áldozás alkalmával mindenkor nemzetgyűlést is tartatott. Ha a gyűlésen vallást illető rendszabályt hoztak, az csak a pohár és áldozat által nyert törvényerőt, úgy hirdettettek ki a közönségnek. Árpád honfoglalásakor 895-ben Zandirhám volt a székelyek főrabonbánja, aki Pannónia meghódítására Árpáddal szövetkezett. Árpádtól 6 kő-vértre metszett törvényt kapott, melyet Budvárában áldozati szertartás mellett a nemzet előtt fölolvasott, véráldozattal szentesített.