Virág a roncstársadalomra

Sötétségből jövök, a világosságot keresem. Az Ige az igazi világosság. Rovom érte földi utjaimat, régi dudásként fújom a dudám, ameddig fújhatom. Elnyűhetetlenek vagyunk, barátom, még szükség van ránk. Barátságunk felejthetetlen. A pokol itt van körülöttünk, benne vagyok én is, mint a népem. Itt a mennyországom is. Ott is, itt is sokszor átéltem incselkedéseket, nem ismertem fel minden csalást. Látom az ember gonosz tetteit s olykor mennyben vagyok, máskor pokolban. Míg élni kell, itt kell élni, itt szeretek. A mennyet körülöttem mindig könnyen észrevettem, igazát a népnek fújtam, hazudni nem akartam, legföljebb keveset tudtam. Mindig keveset tudtam. Mivé lettünk! Akár meghallotta sóhajom az Isten, akár nem, akár észrevett a népem, akár nem, már 50-60 éve krajcáros költő vagyok, 32 éve krajcáros kiadó, így ver visszhangot a szívem, amíg csak ver. Nyugodj meg, ne félj, nem halsz meg, nem halunk meg. Elnyűhetetlenek vagyunk Magyarok, Istenem, Barátom, Szerelmem. Krajcáros tolvaj tánca Ha volt is a szívemben egyszer már kincs, holnap már nem lesz a szívem sem itt. Üres kézzel jöttem, úgy is megyek el, tele lesz a zsebem szeretettel; csak kíméld meg tőlem a filléreket. Rám egyet se pazarolj soha Uram, bűnös egy lagziban fogy el utam, nyugodjon szíved, én veled leszek, látod-e vándorod, hozzád megyek. Az úton még egy-kettőt bukfencezek, hogy neked is elég sok pénzed legyen, ezek míg ölnek vérben is fürödnek, tiltakozz bátran, én lopok neked, krajcáros tolvajod vagyok s leszek, csak Uramfia, te bűnbe ne ess!