Vészben és viharban - Hadi napló (1914-1915, 1917-1918) - Ostromnapló (1944-1945)

Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) a századfordulótól a második világháborúig a megyei politika megkerülhetetlen személyiségének számított. Vezetői képességeiről mindent elárul, hogy 1906 és 1917, illetve 1926 és 1939 között két ízben is főispáni tisztséget töltött be, összesen közel negyedszázadon keresztül állt törvényhatósága élén.A főispán az első világháború kitörésekor önként bevonult, pedig a főrendiházi tagság, valamint a főispáni hivatal is mentesítette volna. Felsőbb utasításra 1915-ben visszakerült korábbi tisztségébe, ismét a hátországban kellett helyt állnia. A Tisza-kormány 1917-es lemondását követően természetesnek vette, hogy megválik főispáni tisztségétől. Ismét frontszolgálatot vállalt, ezúttal az olasz hadszíntér ütközeteiben vett részt. Első hadba vonulásakor a szerb és az orosz fronton is harcolt, így elmondhatjuk róla, hogy gyakorlatilag az első világháború valamennyi, Monarchia által vívott hadszínterén jelen volt. Széchényi Viktor a feleségével 1944. december 24-én este gyertyagyújtásra és misére érkezett a várba, azonban az időközben megindított szovjet hadmozdulatok miatt otthonukba visszatérni már nem tudtak. A hosszú ostromot családtagjai körében az Úri utcai házuk pincéjében volt kénytelen elszenvedni. Az átélt megpróbáltatásoktól megviselt, legyengült szervezetű gróf csak 1945. február 22-én tudott visszaköltözni a Völgy utcai lakásukba. Széchényi Viktort és fiát 1945 márciusában egymástól függetlenül tartóztatták le. Széchenyi Zsigmond naplója szerint apja április 13-án szabadult ki. A családtagok visszaemlékezése alapján összeverve, betegen, megtörten került elő. A megpróbáltatásokat az idős ember szervezete nem tudta feldolgozni, és április 19-én elhunyt. Széchényi Viktor, a 20. század első négy évtizedének egyik legjelentősebb Fejér megyei közéleti szereplője méltatlan körülmények között távozott az élők sorából. Életművéről az utókor hálátlanul megfeledkezett, a köztudatban általában Széchenyi Zsigmond édesapjaként tekintenek rá. Háborús naplói megkerülhetetlen forrásmunkák, feljegyzéseiből minden eddigi forrásnál részletesebben tárul elénk a Vár fizikai megsemmisülése, romhalmazzá válása. A kötetet hatvannégy oldalas képmelléklettel adjuk közre.