Végső utáni menedék - 101 romániai magyar költő verse André Ferenc válogatásában

Verset olvasni nem felelés - nincs miért rettegni tőle. Nem baj, ha nem értesz mindent egyből. Vagy másodjára. Vagy tizedjére. Lassulj le. Lapozd a kötetet sorban, véletlenszerűen, légy figyelemmel a versek, képek részleteire. Olvasd sorban. Nyisd ki véletlenszerűen. Írd ki a legjobb mondatokat. Jegyezd meg. Írj saját változatot. Írd meg az ellenversét. Írj verset az illusztrációkról. Rajzold le őket. Készíts kollázst belőlük kiindulva. Nem baj, ha nem vagy profi. Táncolni sem csak akkor érdemes, ha szamba-világbajnokságra készül az ember. Hanem a konyhában, amíg fő a leves. A polgármesteri hivatalban sorban állás közben. A parkban a madarak énekére. Olvass, írj verset is ugyanígy. Használd ezt a kötetet, vidd magaddal. Amit elolvasol, az a tied. Engedd, hogy a szövegek, az illusztrációk át­itassanak. És hadd épüljön meg mindebből benned egy végső utáni menedék. Jelen kötet kettős antológia: az elmúlt évszázad 101 költőjének egy-egy versét, 10 kortárs képzőművész 3-3 illusztráció­ját találod itt. Ami közös bennük: mind romániai magyar alkotók. Gyakori kérdések, hogy mi a költészet, kortárs művészet szerepe a napjainkban, illetve hogy létezik-e romániai magyar irodalom, vagy azt az összmagyar irodalom részeként kell tárgyalni. Ezekre válaszként készült ez az antológia. Szubjektív látlelet bő száz év romániai magyar költészetéből, mintegy bevezetőnek a versolvasás szövegörömébe. Mert a költészet mindenki ügye. Még a tiéd is, kedves Olvasó.