Vasarely regényes évszázada - második, bővített kiadás

Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az ,,optikai festészet", azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenutt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a populáris kultúrában is. Ebből a regényes életrajzból kiderul, honnan indult és hová jutott: a pécsi szuletésétől a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjuk a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig. A pikáns családi legendákból megismerjuk szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, uzlet és szerelem. Mindemellett megelevenedik előttunk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, fustös és fulledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végul tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a két fiú és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének. Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem luktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál. Jelen, második, kibővített kiadás számára Pierre Vasarely a mából visszatekintve összefoglalta azokat az eseményeket, melyeket az 2019-es kiadásban nem említett, és azokat, melyek annak megjelenése óta történtek. Fordította (az Epilógussal bezárólag): Vígh Árpád. Az Utószót és a Fuggeléket Halápi Blanka fordításának átdolgozásával Jeney Zoltán és Balogh Endre készítette. Szaklektor (az Utószó és a Függelék kivételével): Kárpáti Kata. Szerkesztette: Balogh Endre. Olvasószerkesztő: L. Varga Péter. A borítót Szalay Miklós készítette Willy Maywald fotójának felhasználásával. A borító és a hátsó ful fotóit Pierre Vasarely bocsátotta a magyar kiadás rendelkezésére.