Vámpír ismerőseim

Egy milánói író, akit a magyar költők szeretete és a vámpírműfaj iránti érdeklődése elhozott Erdélybe. Fölkeresi Segesváron élő olasz barátját és előadást tart a vámpírológiáról abban a városban, ahol az irodalmi Drakula történelmi elődje, a havasalföldi vajda, maga Karóbahúzató Vlad született. A háromnapos utazás a vérszívó örökség és az élet eddig kevéssé érzékelt kapcsolataira is rányitja a szemét. Lehet, hogy mindenki vámpír, aki nem hozzáad, hanem elvesz valamennyit az életünkből? A novellákban aranyló színekkel villan föl a gyermekkor világa. Nem az, amit Fellini mozivásznáról oly jól ismerünk, hanem a következő nemzedéké – az ötvenes-hatvanas éveké. Ám itt is hasonló természetességgel fonódik egybe a groteszk és a líra, mert szintén igazi mester – Fellini képalkotó tehetségéhez méltó irodalmár – gombolyítja az elbeszélés fonalát. Számunkra különösen megható a kiskamasz Roberto kalandja a bordigherai strandon, ahol eleven legendával – az átigazolási időszak végére váró 56-os disszidenssel, Puskás „ezredessel” és nevezetes bal lábával – hozza össze a jószerencse. A záró kisregény drámaian izgalmas és hol mulatságos, hol szívbemarkoló beszámoló egy nagy visszatérésről. Kómákon és altatásokon átvergődve zajlik az orvosok küzdelme a mester életének megmentéséért – ő pedig dokumentálja, ami az agyában ezalatt végbement. A mindenben kiszolgáltatott neolitikus gleccsermúmia és Halál doktor párharcából vajon ki kerül ki győztesen? Igaz-e vajon, hogy a halálból is csak azt hozhatjuk vissza, amit oda elvittünk magunkkal? Két kisregény, közötte nyolc novella – ezzel a kötettel mutatkozik be Roberto Barbolini, nyolckönyves író, vezető milánói lapok neves irodalom- és színházkritikusa a magyar közönségnek.