Utolsó akkordok

Világpolitika és Kárpát-medence, nemzetközi és nemzeti panorámakép a századelőről. A kultúrpolitikus, jogász, miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke gróf Klebelsberg Kuno páratlan karriert futott be a Bethlen-korszakban. A jelen kötet utolsó írásainak gyűjteménye, azok, amelyek a Pesti Napló hasábjain láttak napvilágot a Bethlen-korszak végén. Bennük enciklopédikus tudás és minden pillanatban a művelődésügy fontossága lakozik, s bár emberöltővel korábbi gondolatok széles tárházáról van szó, Klebelsberg enciklopédikus tudásának összefoglalásai a ma olvasójának is elgondolkodtató összefüggéseket mutatnak. A hajdani első kiadáshoz (1933) gróf Bethlen István írt előszót: A korán elhunyt barát emléke iránti kegyelet érzése adja kezembe a tollat, amikor előszót írok gróf Klebelsberg Kuno ama könyvalakban megjelenő újságcikkeihez, amelyek közoktatásügyi miniszteri állásáról történt lemondása után jelentek meg tollából. Egy eszmékben gazdag, nagy magyar elme gondolat-szimfóniájának utolsó akkordjai csendülnek meg e cikkekben. Bennük is ugyanaz a vezérmotívum, mint élete egész művében: a magyar kultúra, a magyar művelődés szeretete és szolgálata. Témájuk látszólag távol fekszik a kultúra ügyétől, de mégis, ha közelebbről nézzük tartalmukat, látjuk, hogy szerzőjük lelkében magasabb harmóniában olvad össze a cikkek tendenciája az egyetemes nemzeti művelődés ügyével. Gróf Klebelsberg Kuno most közreadott újságcikkeinek egyik részében, mint újságíró is, éppúgy, mint közoktatásügyi miniszter, a hosszú ideig elhanyagolt, a parlagon heverő nagy magyar Alföld kultúrájának és tágabb értelemben vett művelődésének az ügyét szolgálja. A magyar kultúra és művelődés összeköttetésének kiépítése a külfölddel és más nemzetek kultúrájával, a magyar kultúrának élő összekapcsolása az egyetemes emberi művelődéssel, a magyar kultúrteljesítmény megismertetése és megbecsültetése más népek által, a nemzetek közötti kultúrhatások megelevenítése és erősítése, az eleven vérkeringés állandó fenntartása a kultúra terén, e kiváló kultuszminiszterünk gondoskodásának állandó tárgya volt. Nevét ezért ismerték az egész világon és sok országban, nálunk műveltebb nemzetek tőle tanultak és az ő nyomdokain jártak.