Tűzben edzett életfa

A Tűzben edzett életfa Czirok Ferenc negyedik verseskötete, melyet a költő saját grafikái teljesítik ki. A szerző őszinteségének és művészi szabadságának megbonthatatlan egysége mutatkozik meg minden versében: fel kell vállalni a múltat, a döntéseinket, a tévedéseinket. Kimondani, hogy valami fáj, ami még hosszú évek, évtizedek múltán is kínoz bennünket. Czirok Ferenc életének szeleteit, művészetének "gyermekeit", az alkotásait tárja elénk, számolva ennek minden következményével. Az életben bátornak kell lenni, akkor is, ha sejtjeink falába bevésődik a kor, amelyben élünk, és az út végén már mit sem ér gyávaságunkat megbánni. A bátorsággal karöltve jár az erő, ami szükséges az eredményes alkotáshoz, ezt bizonyítják a hetvenedik évét betöltött alkotó szinte forradalmi sorai az Ébresztő című versében: "Fel kell gyújtani a gyávák / vak világát, / s helyére tenni a régi szavak / értelmét, / hogy végre felébredjenek / az alvajárók, / és együtt széppé világítsuk / elrontott életünk."