Bevásárlókosár
Jelenleg nincs más termék a kosaradban
Készleten
Miközben új könyveket keresgéltem, hogy bővítsem a könyvespolcomat, rátaláltam A vadvirágok magabiztossága című regényre, és azóta már beszereztem a sorozat további két részét is. Az alapötlet és a történet már az elején elnyerte a tetszésemet, és mindhárom könyvet hamar elolvastam, de most szeretném megosztani a véleményem az első kötetről.
A könyv két főszereplője, Salem, egy 18 éves lány, és Thayer, egy elvált apuka, akik egy meglepően érzelmes és komplex kapcsolatot alakítanak ki. Salem évek óta küzd egy traumával, amely miatt nehezen alszik, míg Thayer, akinek élete szintén nem volt mentes nehézségektől, egy olyan férfi, aki inkább elzárkózott a világtól a válása után. Mindkettőjük élete sokkal nehezebbé vált a múltjaik súlya miatt, és ennek a két különböző világú embernek az útja találkozik.
Salem különösen tetszett nekem, mert nem érezte azt, hogy mindenáron tudnia kell, mit akar kezdeni az életével. Míg sokan az életük különböző szakaszaiban kényszerülnek arra, hogy gyorsan döntsenek a jövőjükről, Salem inkább elfogadta, hogy az élet nem feltétlenül a nagy tervek és az előre meghatározott utakon történő haladásról szól. Ő szívesen dolgozott édesanyja boltjában, gyertyákat készített, sütiket sütött, és az egyszerűbb életben találta meg a boldogságot. Lehet, hogy ez a hozzáállás részben az én tapasztalataimra is rezonált, hiszen nekem sem lett „semmi” az érettségi után, és valahol mélyen éreztem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Salem szemlélete arra emlékeztetett, hogy talán nem is kell mindig mindent tudnunk, és nem is baj, ha nem mindenki pörög rá az élet nagy kérdéseire. Egy kicsit más irányból nézve: a kolléganőm is negyven évesen kezdett informatikusnak tanulni, miután két gyermeket felnevelt. Szóval tényleg nem késő új álmokat kergetni, és Salem ebben teljesen hiteles volt számomra.
A történet során természetesen nem hiányoznak a drámai fordulatok és tragédiák sem. Bár egyes eseményeket nem értettem, és néhol úgy éreztem, hogy nem is szükségesek, a regény folytatásához kellett, hogy legyenek ilyenek. A könyv végén viszont nem egy tipikus lezárást kapunk, hiszen a történet a következő részben folytatódik. Az első kötet inkább a karakterek megismerésére összpontosít, és az alapokat rakja le. A második könyvben már a következményekkel és az érzelmi hatásokkal foglalkozik jobban.
Összességében ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy érzelmileg gazdag, lassan kibontakozó szerelmi történetre vágyik, tele fájdalommal, gyógyulással és önfelfedezéssel. A könyv nemcsak a románcokat és a szenvedélyeket ábrázolja, hanem a valóságos, emberséges dilemmákat és kérdéseket is. Készülj fel arra, hogy néhány résznél talán egy-két könnycsepp is kicsordul, mert a történet valóban megérinti az embert.
Ha valaki egy szívből jövő, reális szerelmi történetre vágyik, ami nem csupán a romantikáról, hanem a személyes fejlődésről és a nehéz döntésekről is szól, akkor A vadvirágok magabiztossága biztosan tetszeni fog neki.