Térképművek Trianon árnyékában - Magyarország néprajzi térképe (1918)

A balvégzetű 1918-as esztendő kora őszén már nyilvánvaló volt, hogy a központi hatalmak elvesztették a világháborút, ám a várható béketárgyalások előkészítésére a magyar kormány még semmit sem tett. A politikusok közül elsőként Teleki Pál ismerte fel a konferenciára való felkészülés fontosságát. Kezdeményezésére a Magyar Földrajzi Társaság olyan tájékoztató anyagok és térképek készítését határozta el, amelyek hiteles tartalmukkal és a szemléltetés meggyőző erejével voltak hivatottak alátámasztani a magyar álláspontot, az ország területi épségének megóvását. (...) A méretével és pontosságával akkortájt világviszonylatban egyedülálló, ám közben csaknem feledésbe merült nagyszerű kartográfiai alkotás annyira lenyűgözte most közreadott kötetünk fiatal szerzőjét, hogy bel- és külföldi könyvtárakban, levéltárakban éveken át kutatta e ritkaságszámba menő térképmű lelőhelyeit, majd feltárta készítésének előzményeit, hatását és utóéletét is. Munkája nyomán e könyv lapjain végigkövetheti az olvasó a hazai etnikai térképezés hőskorának tudománytörténeti eseménysorát, mely az első világháború végén elért csúcsponthoz vezetett. A trianoni béke árnyékában készült térképművek eredeti céljukat ugyan nem érhették el, de maradandó tudományos értéket képviselnek, s alkotóik szellemi teljesítménye megérdemli az utókor elismerő főhajtását; e könyv alapgondolata ennek a szándéknak a jegyében fogant. A tudományos alapossággal megírt, bőséges jegyzetanyaggal ellátott mű betekintést nyújt a térképalkotás módszereinek műhelytitkaiba, megmutatja a térképművek szépségét, esztétikai értékét, megvilágítja politikai "üzenetüket" és történelmi hátterüket; ennélfogva a szűkebb szakmai körökön túl is komoly érdeklődésre tarthat számot. (...) Probáld Ferenc, professor emeritus