Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században

Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták. A huszadik században azonban a mindennapi életet, a társadalom összetett valóságát kezdték el értelmezni, továbbá javaslatokat tettek a közösségi problémák megoldására. Meglátásaikat az akkortájt kibontakozó társadalomtudományokra igyekeztek építeni, így aztán az a huszadik században együtt fejlődhetett a filozófiával. Sokszor nehéz is eldönteni, hogy az illető filozófus vagy társadalomtudós: a többség leginkább mindkettő. Ezekből a törekvésekből lett a huszadik századi - több irányzatot is magába foglaló - társadalomfilozófia, amelynek a legjelentősebb alakjait egy-egy fejezetben mutatja be a könyv. Szabó Márton (1942) a filozófiai tudományok kandidátusa, a politikatudomány akadémiai doktora, az ELKH TK kutató professzor emeritusa. Tanított és tanít több egyetemen. Publikált másfélszáz tanulmányt és tizenegy könyvet. Legutóbbi három kötetes munkája: Társadalompoétika: a retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet társadalomtudományi státusa. Munkásságáról - a bő félezer hivatkozáson túl - közel negyven önálló írás, egy monográfia és egy tanulmánykötet jelent meg. Tudományos alkotó és iskolateremtő tevékenységét a szakma Bibó István-díjjal és Kolnai Aurél-díjjal ismerte el.