Szökőkút

Martin Walsert életkora és írói rangja is kötelezi rá, hogy saját személyes emlékeivel is hozzájáruljon a fiatalabb német nemzedékek kiegyensúlyozott történelmi tudatának a kialakításához. Regénye a Boden-tó melletti kisvárosban – szülővárosában – játszódik 1932–33 telétől kezdve, és hamisítatlan „történelem, alulnézetből”. Az író Johann-nak, alteregójának, a helybeli fogadósnő hatéves kisfiának a szemszögéből kezdi mesélni a történetet, lehántva a korról mindazt, amit későbbi tudásunkból vetítünk vissza rá. „Anya belép a pártba” – ezzel a mellbevágó címmel indul az első rész, amely pontosan ábrázolja a naiv kisember, az egzisztenciáját féltő anya döntésének hátterét. Az első világháborúba belerokkant apa ugyan megjósolja, hogy Hitler háborút jelent, de szavát elnyomja az ivóban Goebbels harsogó rádióbeszéde. – Az 1938-ban játszódó második rész az Anschluss utáni hangulatot, a „virágjában” lévő hitlerizmus kispolgári hétköznapjait érzékelteti, meg egy Johann szempontjából kivételes eseményt: az osztrák cirkuszosok fellépését. Akkor még nem érti, miért és kik verték félholtra a bohócot, aki kétértelmű dalocskákkal búcsúztatta az önálló Ausztriát. – A 44/45-ben játszódó harmadik rész végre meghozza az összeomlást gyerekkatonaként átvészelő Johann-nak az eszmélést. Összefüggéseket, sorsokat ismer meg – utólag: félzsidó osztálytársáét, szeretett nagybátyjáét, akit mint homoszexuálist lágerbe hurcoltak és meggyilkoltak. Egyszerre más szemmel nézi a falubelieket, családját és saját magát, ám 1945 nyara: az első szerelem, a versírás, az írói pályára való készülés ideje még nem a nagy összegzések korszaka, azt majd az idős Walser végzi el, megnyitva a múlt szökőkútját.