Szodoma birodalma és szövetségesei - Vázlatok a nyugati civilizáció hanyatlásáról csipetnyi optimizmussal

Lisicki jelen kötetében kijelöli Szodoma birodalmának határait, és beazonosítja illetve leleplezi ezen impérium működtetőit. A folyamatok és jelenségek puszta néven nevezése már önmagában is kiindulópont a gyógyulás irányába. Pawel Lisicki a modernkori hitvédelem kérlelhetetlen tollú szerzője, a tradicionális erkölcsökön álló világrend védelmezője nem ismer alkut, legyen szó a katolikus Egyház válságáról, a protestantizmus kritikájáról vagy politikai-kulturális visszásságokról. A szerzőtől a Dzsihád és a Nyugat öngyilkossága 2017-ben, a Luther. A forradalom sötét oldala 2020-ban jelent meg magyar nyelven a Rézbong Kiadó gondozásában. Lisicki jelen kötetében a korábban a saját hetilapjában, a Do Rzeczyben publikált írásait fűzte össze. Így jelöli ki Szodoma birodalmának határait, és azonosítja be illetve leplezi le ezen impérium működtetőit. A folyamatok és jelenségek puszta néven nevezése már önmagában is kiindulópont a gyógyulás irányába. *** SZODOMA BIRODALMA ÉS SZÖVETSÉGESEI A forradalmak jellemzője, hogy minden erejükkel igyekeznek megtisztítani az emlékezetet. Minden korszaknak megvan a maga érzékenysége, így a 21. században elkerülhetetlen a múlt elleni drasztikus küzdelem. A radikális modernisták a kis lépések módszerét részesítik előnyben. Nem feltétlenül megsemmisítik, elégetik vagy betiltják a régebbi korok műalkotásait, szellemi, teológiai eredményeit, inkább csak javítanak rajtuk egy kicsit. Ha a lengyel vagy akár a magyar írók műveinek kiadási joga valaha is a wokeizmus apostolainak kezébe kerülne, kő kövön nem maradna: elveszítenénk Adam Mickiewiczet, Henryk Sienkiewiczet, Arany Jánost, nem is beszélve Boleslaw Prusról, Jókairól vagy Ottlik Gézáról. Mindenkit más elvek alapján ítélnének el. Az egyiket az állítólagos antiszemitizmusáért, a másikat rasszizmusáért, a harmadikat idegengyűlöletéért, és kivétel nélkül mindet a maszkulinitás égbekiáltó bűnéért. Közép-Európa még enyhe lemaradásban van, de a második Vatikáni Zsinat után az emlékezettisztítás az Egyházban is kezdetét vette. Isten ma már mindenkit szeret, a pokol nem is létezik, minden pozitív és reményt keltő. A haladó teológusok azzal érvelnek, hogy a Szentírás nem is ítéli el a homoszexualitást, Szodoma bűne sokkal inkább az elmaradt vendéglátás. Aki pedig nem vendégszerető, az nem akar bevándorlókat, nem törődik a Föld erőforrásaival, csak hanyagul pöfékeli a széndioxidot kifelé a légkörbe. Szodoma birodalma egyre csak épül, és nem adja fel, a helyzet mégsem teljesen reménytelen.