Szél hozta Rézvitéz

Az Országház égbe törő tornyain négy öreg rézvitéz áll őrt teljes vértezetben. Dacolnak viharos széllel, dühöngő viharral vagy éppen olvasztó hőséggel, és ha netán azt hisszük, hogy senki sincs, aki a helyükbe lépne, bizony nagyot tévedünk. Egy téli napon, kavargó hóesésben érkezik az Országház északi kapujához egy kicsiny rézvitéz a messzi-messzi Patinavölgyből. Kopott sodrony ingben csilingelő apró termete ellenére igen nagy öntudattal és nagyratörő tervvel kér bebocsátást: azért jött, hogy beálljon a rézvitézek rendjébe, és elfoglalja őrhelyét a tetőn. Ám a kapu nem tárul ki előtte, ezért úgy dönt, hogy maga keresi meg a felfelé vezető utat. Megelevenedő szobrok, rettegett bronzoroszlánok és egy maroknyi szorgos egér segítségével sikerül bejutnia az Országházba, útja sötét és visszhangos föld alatti folyosókon indul, és díszes termeken át egészen az épület szívéig vezet, ahol az apró rézvitéz megérti végre: küldetése sokkal több annál, mint amit elképzelt. A Szél hozta rézvitéz az Országházi Mesék sorozat első kötete. A kisvitéz rézfülű, esendő, de elszánt figurája mellé szegődve izgalmas kalandokon keresztül megismerhetjük az Országház lenyűgöző épületét és alkotásait, mindennapjait és jelentőségét.