Székely őstörténelmünk kérdései és a "nemes székely nemzet képe"

Attila népe és a székelyek is skithák voltak (fekete nép). Ennek bizonyítására a hagyományon kívül egymagában elégséges volna Priscus, akinek feljegyzése szerint Attila lakomáján odas scythicas canebant. De II. Theodosius követségi üzenetében előforduló eme kifejezés is: Attila elődei, a skitha királyok, mindig megelégedtek... stb. Perdöntő továbbá Jornaindes ama feljegyzése, hogy a hunok in proprias sedes remearumt (t. i. Kis-Scythiába). A Székelyföldön pedig több nyoma van a skitha emlékeknek. Ezzel szemben az avarokról nincs egyetlen egy adat sem arra nézve, hogy a fekete scithákhoz tartoztak volna, ellenkezőleg számos adat és tanúbizonyság szól amellett, hogy az avarok a fehér népek (milyenek a germánok, szakák) közül valók. Ennélfogva az avarok még összekötő csapat népként sem szerepelhetnek a hún történelemben, bár érdemük elvitathatatlan: közreműködtek Hunnia fenntartásában a római-frank birodalom elleni küzdelmiek során. Továbbá Menander a sirmiumi táborozás leírásánál a hunt idegen népként állítja be Baján szövetségében, aki maga is úgy tünteti fel a dolgot, hogy a hún támadás előtte idegen és nem az ő akaratából történt, mikor a kutigurok sikerén felbuzdulva követeket küldött Konstantinápolyba. Ezek a kutigurok pedig hunok (székelyek) voltak, ami kétségtelen és semmiféle mesteri tudománnyal le nem tagadható. Bajanus missit dena millia Cutrigorum, qui dicebantur Hunni... Ez az adat is cáfolat arra, hogy a hunok (székelyek) az avaroknak akár közvetlen, akár közvetett utódai lennének.