Semmi negyven

TIZENKÉT ÉV UTÁN ÚJRA, KICSIT BŐVÍTVE George H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár - szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof! Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból. Semmi negyven - nem jó állás, de még megfordítható... MAROS ANDRÁS (1971) író, drámaíró Eddig tíz prózakötete jelent meg. Számos színdarabját játszották és játsszák országszerte. Válogatott ifjúsági teniszező volt, az USA-ban járt egyetemre, teniszösztöndíjjal. "Maros András egészen új hangot, egészen új világlátást hozott a magyar irodalomba." 168 ÓRA "Maros András könyvén ugyan gyakrabban nevetünk, mint sírunk, de ez csak a szokásos legalább nevetni tudjunk magunkon életfilozófia." PRAE.HU "A könyv pazar korrajz, okosan felépített fejlődésrajz - kiváló stílusban előadva." HETI VÁLASZ "A profiságot majmoló, ettől komikusan amatőr szakosztály életén át jobban megismerjük a nyolcvanas évek valutakeretes Magyarországát, mint a korabeli Híradóból." NÉPSZABADSÁG