Poltergeist

Dezső Márton „létezési változatait” jó olvasni. Még akkor is, amikor sóvárgások, keserűségek, kudarcok, csalódások látleleteit tárja elénk. Íme egy sokféleségében egységes, egyöntetű indulatában is színes alkat. „Keresi a dolgok helyét”, de többnyire nem találja. „Megkeresi a dolgok árát”, rájön, hogy minden beárazható. Társadalmi látása precíz, illúziómentes. Éppilyen élesen látja párkapcsolati zsákutcáinkat is. Hajlik a józsefattilás számvetésre: „Nem rendülni meg / értelmes beszéden”. Szuggesztíven ábrázolja scifibe oltott világlátásunkat: „Egy meteorkráterben lakom”. Alkot magán-genezismítoszt: „Isten teremtett magának egy lakást / és egy társat, akit Fakutyának hívott”. Létrehozza a metafizikus sanzon fogalmát, ahol az „ujjé, a ligetben...” hangulatától biblikus fájdalmakig jut el: „A Liget téren villamos / találkozik buszokkal, / ahogy hulló skicclapok / bizsergő látnokokkal”. Hol töredékes, hol klasszikusan veretes, hol használati útmutatókat idézően prózai, hol pedig anyanyelvi szinten hasznosítja újra a vershagyományt, például a „ledsütötte sávban”. Borús világát nyelvi találékonysága és virtuóz képalkotói technikája teszik feledhetetlenné. Lackfi János