Páncélgépkocsi-parancsnok - A 130. páncélosfelderítő-tanosztállyal Magyarországon, Normandiában és az Ardennekben

A páncélosfelderítő-osztagok voltak a páncéloshadosztályok szeme és füle: a főerők előtt lopakodva közelítették meg az ellenséget és derítették fel annak helyzetét és erejét. Otto Henning csupán néhány héttel a franciaországi partraszállás előtt érkezett Normandiában, és osztagával az elit Panzer Lehr hadosztály kötelékében 1944-45-ben végigküzdötte a nyugat-európai harcokat egészen 1945 áprilisáig, amikor alakulata a Ruhr-vidéki katlanban letette a fegyvert. Otto Henning visszaemlékezése különlegességnek számít, ugyanis nagyon kevés II. világháborús német felderítőtől érhető el beszámoló. Leírásából megismerhetjük a normandiai bocage-ok területén - ahol az angolszász légierő teljes mértékben uralta a légteret - végzett felderítés nehézségeit. Harcbevetése során személyesen volt tanúja annak, hogyan lőtte szét Micheal Wittmann magányos Tigere a brit 7. páncéloshadosztály élosztagát. Ugyanakkor megtapasztalta a káoszt és a német haderő soraiban a franciaországi visszavonulás során terjedő csüggedést is. Az ardenneki offenzíva majd az azt követő utolsó német nyugati védekező harcok végén Henning leteszi a fegyvert, és éli a franciaországi hadifoglyok pokoli életét, míg nem 1947-ben megszökik. A kötet lebilincselő és gyakran szívszorító beszámoló a II. világháború utolsó hónapjairól Nyugat-Európában, egyben bepillantást nyújt a német hadifoglyok háború utáni kevésbé ismert, botrányos fogvatartási körülményeibe.