Obsidian - Obszidián - Luxen 1.

Az újrakezdés szívás. Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk - éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbemászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt... akkor valami történt. Valami váratlan. A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néz szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul rajtam a nyom. Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg... "Daemon és Katy robbanókeveréket alkot... Az Obszidián pörgős utazásra visz, csak úgy kapkodod majd a levegőt, és könyörögni fogsz a folytatásért." - Jus Accardo, a Touch - Érintés írója Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog. 16 éves kortól ajánljuk!