Nyaktól fölfelé - Emlékezések, cédulák

"A tragikus sorsú Méliusz József idős korában rokonszenves derűvel és öniróniával ír élete olyan teljesítményeiről is, mint hogy ő volt a román király lovasszobrának a modellje: Nem tudtak velem mihez kezdeni a lovas testőrségnél, odaadtak hát a kitűnő Rubletzky Géza mesternek, üljek modellt a lovardában a király helyett őfelsége lovasszobrához nyakig. Nyaktól fölfelé ugyanis a király a maga személyében szolgált a szobrásznak mintául. Csodálatos arabs ménre ültetett fel századom kapitánya. Az ezred díszegyenruháját öltette fel velem. Csorgott rólam a verejték. Méliusz, az öregedő író Márai-s, Krúdy-s kávéházat képzelt egyszemélyes magánya köré. A kávéház nála: a trianoni trauma után a Nyugatról lekapcsolt transzilván lélek (és ember) Európához kötődésének még a legvadabb sztálinista időkben is emlegethető metaforája... Erről az elcsatolt világról nyújt hallatlanul élvezetes, nagyformátumú íróra valló képet ez a válogatás Méliusz vallomásos prózájából. A kávéházi palackposta különös, illuzórikus, de létező esély: a kávéház önmagában is polgári menedék, a palackposta pedig: üzenet A könyv megjelenését támogatta az NKA."