Nagymenők

A Brownsville-East New York körzet Brooklynban afféle "kisvilág" a hetvenes évek végéig. Vidékies hely. Vidék New Yorkban. Barátságos, csöndes negyed, ahol a kisebb-nagyobb maffiózók köztiszteletben álló polgárként élik mindennapjaikat. A becsületes foglalkozásuk: bűnöző. És ezen senki sem akad fenn. Sem ők maguk, sem a környezetük. A nagymenők és kismenők szorgalmasan és szakszerűen gyakorolják szakmájukat. Nincs pénz? Estére lesz. Megvesztegetés, zsarolás, bankártya-lehúzás, rablás, bukmékercsalás, csempészet, útonállás, hamis pénz és drog terítése. Mindennapos gyakorlat. Kedves, bohém, nagyvonalú fiúk. Szórják a pénzt, és luxuskörülményeket teremtenek a családjuknak. Ebbe születnek bele, ebben nőnek fel. Meg sem fordul a fejükben, hogy nem helyes mások pénzét elvenni, ahogyan a párduc is természetesnek tartja, hogy antilopot ebédel. Ebben a hitükben sem a környezetük, sem a rendőrség nem ingatja meg őket. A nagymenő mosolyogva száll be a rendőrautóba, és másnap mosolyogva sétál ki a fogdából, miután a maffia ügyvédje letette érte az óvadékot. Ha mégis sittre vágják, kipiheni magát egy kicsit: jó olasz kajákat főzet magának, és elwhiskyzgetve tervezi a következő balhékat. A dolgok akkor durvulnak el, amikor a közelben megépül a Kennedy repülőtér, amelyet a maffia úgy kezel, mint egy feneketlen zsákot. Az Air France-ügyben még csak fél millió dollár a zsákmány, a Lufthansa-rablásban már hat millió. A tét már túl nagy: a viszonylag barátságos bűnözősdit felváltja a gyilkossághullám, és a rendőrség is kénytelen elveszíteni a jó kedélyét. Az izgalmas dokumentumregény egy nagymenő életét és pályáját kíséri végig az inas időktől a bukásig. Az árulásig, amit éppen olyan higgadtan önző természetességgel hajt végre, mint élete többi kisebb-nagyobb balhéját. Sőt, az új életig: a tanúvédelmi program jóvoltából a nagymenő tehetős, tisztes polgárként élhet tovább szerető családja körében. Valahol Amerikában. Boldogan élt, amíg meg nem halt. Lehet, hogy még él ma is.