Múltunk öröksége - Elmélettörténeti perspektívák

"...a legnagyobb élő hatalom a múlt..." egész kultúránk nem egyéb, mint azoknak a szellemi kincseknek a halmaza, amelyek a múlt óriási hagyatékaként szállnak nemzedékről nemzedékre. Minden műveltség alapja a letűnt kor ismereteinek, erkölcsi, vallási, jogi és művészeti felfogásának, technikájának és gazdasági tudásának az az átvétele, amely a szó szoros értelmében vett átvétel és átadás: traditió. A jelenkor a haladás terén akármilyen nagy is, az örökölt kultúra nagyságához képest rendszerint csak csekély töredékekkel bírja gazdagítani az emberiség szellemi kincseit. Moór Gyula 1946-ban egyetemi rektorként egy ünnepi beszéd alkalmával elmondott gondolatai ma is érvényes tartalommal bírnak. A két világháború közötti magyar jogbölcselet kiemelkedő teoretikusa szellemi múltunk azon örökségére hívja fel a figyelmet, amely nélkül nem érthetjük meg a jelent, és nem tekinthetünk biztos fogódzók nélkül a jövőbe. Nyomatékosan igaz ez a megállapítás a hazai jogi (jogbölcseleti) gondolkodás és a jogi kultúra fejlődésére.