Múltak útján

Hello. Itt ismét Jack Alone. Azt hiszem, kb. tíz éve nincs hír felőlem. Pontosan azóta, hogy azok a rohadt rémálmok megszűntek végre. Na, onnantól kezdve nyugalom és béke honol az életemben. Minden a legnagyobb rendben, nyomjuk a fiúkkal a melót ezerrel, Nicole is beletörődött már, hogy velem ossza meg az életét, a kis hercegnőm, Sophie pedig időközben igazi nagylánnyá cseperedett. Szóval minden oké. Csak ne érkeznének folyton azok a levelek mostanság... Valami eszement barom a bizarr irományaival bombáz állandóan. Különös, mondhatni hátborzongató történetekkel, amik a múltról szólnak. Nem, nem a tegnapról, hanem a régmúltról... Igen, pontosan azokból az időkből, amikor vérgőzös vikingként, kéjsóvár maharadzsaként, bosszúszomjas szamurájként, szerelmes gladiátorként, költői vénával megáldott veteránként, vagy például keresztes lovagként éltem a történelem folyamán. A furcsa levelek ijesztő részletességgel számolnak be az akkor lejátszódott eseményekről. Minden pontosan ugyanúgy történik, ahogy én is megéltem akkoriban. Csak valaki más szemszögéből. A különös írások arról tanúskodnak, hogy valaki ott volt velem minden előző életemben. Nem nagyon értem... de kezd az őrületbe kergetni ez az egész...