A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át.
Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket - és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig.
A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is.
Gondolkodó emberként a legfőbb feladatomnak tartom, hogy minél átfogóbban megértsem a test és a lélek kapcsolatát. Orvosként és pszichoterapeutaként, hogy ezt tudást a pácienseim gyógyulása érdekében a leghatékonyabban használjam. Oktatóként, hogy mindezt egy működő, elsajátítható módszerbe sűrítsem (ez lett a szomatodráma), és továbbadjam. Íróként és előadóként pedig, hogy minden lehetséges módon meséljek arról, amit az elmúlt évek során megtapasztaltam és megértettem.
A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át. Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig. A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is. Gondolkodó emberként a legfőbb feladatomnak tartom, hogy minél átfogóbban megértsem a test és a lélek kapcsolatát. Orvosként és pszichoterapeutaként, hogy ezt tudást a pácienseim gyógyulása érdekében a leghatékonyabban használjam. Oktatóként, hogy mindezt egy működő, elsajátítható módszerbe sűrítsem (ez lett a szomatodráma), és továbbadjam. Íróként és előadóként pedig, hogy minden lehetséges módon meséljek arról, amit az elmúlt évek során megtapasztaltam és megértettem.
