Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
Azt veszem észre, hogy kedvelem a memoárokat. Szeretek betekintést nyerni pl. egy regény mögött rejlő író titkos gondolataiba, mindennapi szokásaiba, indítékaiba, bizonytalanságaiba. Egy olyan sikeres íróról, mint Murakami nehéz elhinni, mennyire bizonytalan sokszor, sőt önbizalomhiányos. Éles önkritiával, de ugyanakkor őszintén, szellemesen és humorosan mesél arról, mióta is fut pontosan, miért, hol és milyen gyakran teszi (minden nap!), mikor mennyire elégetett egy-egy versenyidejével, és melyek a legemlékezetesebb pillanatai (a könyv 2007-ben jelent meg, már akkor 25 maratont futott le, évente egyet, és több triatlonon is részt vett). Érdekes olvasni, hogy mire gondol futás közben, miért fontos neki ez az idő illetve maga a sport, és hogy mennyire ugyanúgy 'ketyeg' minden (hosszútáv)futó: akármennyire is szereti a futást, elegendően sok és nehéz kilométer után simán elátkozza az egész sportágat.
Ízelítőt kapunk a Bostoni és a New York -i maratonokról is, illetve az igazi, eredeti maratonról, Athén és Marathón között.
Kedves, kellemes és személyes hangvételű írás.