Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

"Egy napon hirtelen a magam kedvére kezdtem el regényeket írni. És egy napon hirtelen, a magam kedvére kezdtem el futni. Úgy éltem, hogy egyszerűen azt csináltam, amihez kedvem volt, úgy, ahogy kedvem tartotta."
Azt veszem észre, hogy kedvelem a memoárokat. Szeretek betekintést nyerni pl. egy regény mögött rejlő író titkos gondolataiba, mindennapi szokásaiba, indítékaiba, bizonytalanságaiba. Egy olyan sikeres íróról, mint Murakami nehéz elhinni, mennyire bizonytalan sokszor, sőt önbizalomhiányos. Éles önkritiával, de ugyanakkor őszintén, szellemesen és humorosan mesél arról, mióta is fut pontosan, miért, hol és milyen gyakran teszi (minden nap!), mikor mennyire elégetett egy-egy versenyidejével, és melyek a legemlékezetesebb pillanatai (a könyv 2007-ben jelent meg, már akkor 25 maratont futott le, évente egyet, és több triatlonon is részt vett). Érdekes olvasni, hogy mire gondol futás közben, miért fontos neki ez az idő illetve maga a sport, és hogy mennyire ugyanúgy 'ketyeg' minden (hosszútáv)futó: akármennyire is szereti a futást, elegendően sok és nehéz kilométer után simán elátkozza az egész sportágat.
Ízelítőt kapunk a Bostoni és a New York -i maratonokról is, illetve az igazi, eredeti maratonról, Athén és Marathón között.
Kedves, kellemes és személyes hangvételű írás.