Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben

Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben

KRONOSZ KÖNYVKIADÓ Kft.
Készleten
55,70 lei
Adóval együtt 8 Munkanap

2,60 lei hűségpontot kapsz, minden megvásárolt 1 darab könyv után. A hűségpontokat felhasználhatod a következő rendeléseid kifizetésére... #részletek>
Bezár
 
Kéretik komolyan venni e könyv alcímét, mert ami következik, tényleg - katyvasz. Jó, szebben fogalmazva: metszetek sora az 1940 és 1970 közötti évekből s ezen belül olyanoké, amiket kizárólag januári történésekből szemelgettem. De miért azokból? Mert nyolcvanadik évem betöltésekor úrrá lett rajtam az a vágy, hogy legalább megorrontsam, milyen lehetett az élet akkor, amikor megszülettem. Miféle dolgokról és mit tudtak az emberek? A hétköznapi emberek, persze. Miféle világba érkeztem 1940. január 3-án? Kifaggatnom erről már nincs kit, az egyetlen forrásom tehát, melynek révén megtudhatok valamit: a korabeli sajtó. A mindenkori. Sejtem, hogy ez az eljárás berzenkedést vált ki sokakból, hiszen nálunk hagyomány (vagy beidegződés) a sajtó lefitymálása, minden olyasminek az eleve kétségbe vonása, ami újságokban volt olvasható - s még csak azt se mondhatom, hogy ez a fenntartás igen sokszor nem jogos -, de hozzáteszem, hogy előnyökkel is jár, mert amit egy régi újság ír, az jellemző arra a korra, amelyikben írták, még akkor is az, ha éppen torzít, hiszen a torzítás tendenciája is a kor bélyegét viseli magán. A "tegnapi" újságnak van másféle, behozhatatlan előnye is: már nem tud manipulálni bennünket, mert amikor - anno domini - közölte azt a valamit, fogalma sem lehetett róla, hogy számunkra milyen mozaikképnek melyik hiányzó kockáját fogja kitölteni. A régi lap hazugsága maga is kordokumentum, éppen csak meg kell fejtenünk, hogy mit, mikor, hogyan és miért kellett eltorzítania. Nem is akárhogy: az adott orgánum jellege, s az akkor közkeletű tévhitek által megkövetelt, a tévhitekhez való alkalmazkodást ösztönző, elősegítő módon. Ám a tettenért tendencia maga is tanúságtétel. A hiedelmek, a pletykák, az evidenciaként kezelt közhelyek mind egyfajta propaganda ujjlenyomatai. A korhangulat, a mellékhadszínterek, a verkliszerűen ismételt szlogenek árulkodóak. Attól azonban erősen tartok, hogy a metszeteim nem olvashatók úgy, ahogy az ilyesmit általában olvasni szoktuk: éppen csak átfutva a bennük tettenért katyvaszt. Folyamatos és erőteljes koncentrálás nélkül éppen a fontos árnyalatok maradnak homályban, holott például a szóhasználat, a szöveg helyiértéke - perdöntő, ennek percipiálása nélkül éppen afölött siklanánk át, hogy az, amit olvasunk, mihez képest és mitől pikantéria? Vagy - ismétlem -Kéretik komolyan venni e könyv alcímét, mert ami következik, tényleg - katyvasz. Jó, szebben fogalmazva: metszetek sora az 1940 és 1970 közötti évekből s ezen belül olyanoké, amiket kizárólag januári történésekből szemelgettem. De miért azokból? Mert nyolcvanadik évem betöltésekor úrrá lett rajtam az a vágy, hogy legalább megorrontsam, milyen lehetett az élet akkor, amikor megszülettem. Miféle dolgokról és mit tudtak az emberek? A hétköznapi emberek, persze. Miféle világba érkeztem 1940. január 3-án? Kifaggatnom erről már nincs kit, az egyetlen forrásom tehát, melynek révén megtudhatok valamit: a korabeli sajtó. A mindenkori. Sejtem, hogy ez az eljárás berzenkedést vált ki sokakból, hiszen nálunk hagyomány (vagy beidegződés) a sajtó lefitymálása, minden olyasminek az eleve kétségbe vonása, ami újságokban volt olvasható - s még csak azt se mondhatom, hogy ez a fenntartás igen sokszor nem jogos -, de hozzáteszem, hogy előnyökkel is jár, mert amit egy régi újság ír, az jellemző arra a korra, amelyikben írták, még akkor is az, ha éppen torzít, hiszen a torzítás tendenciája is a kor bélyegét viseli magán. A "tegnapi" újságnak van másféle, behozhatatlan előnye is: már nem tud manipulálni bennünket, mert amikor - anno domini - közölte azt a valamit, fogalma sem lehetett róla, hogy számunkra milyen mozaikképnek melyik hiányzó kockáját fogja kitölteni. A régi lap hazugsága maga is kordokumentum, éppen csak meg kell fejtenünk, hogy mit, mikor, hogyan és miért kellett eltorzítania. Nem is akárhogy: az adott orgánum jellege, s az akkor közkeletű tévhitek által megkövetelt, a tévhitekhez való alkalmazkodást ösztönző, elősegítő módon. Ám a tettenért tendencia maga is tanúságtétel. A hiedelmek, a pletykák, az evidenciaként kezelt közhelyek mind egyfajta propaganda ujjlenyomatai. A korhangulat, a mellékhadszínterek, a verkliszerűen ismételt szlogenek árulkodóak. Attól azonban erősen tartok, hogy a metszeteim nem olvashatók úgy, ahogy az ilyesmit általában olvasni szoktuk: éppen csak átfutva a bennük tettenért katyvaszt. Folyamatos és erőteljes koncentrálás nélkül éppen a fontos árnyalatok maradnak homályban, holott például a szóhasználat, a szöveg helyiértéke - perdöntő, ennek percipiálása nélkül éppen afölött siklanánk át, hogy az, amit olvasunk, mihez képest és mitől pikantéria? Vagy - ismétlem -miért katyvasz. Ennek ellenére bízom benne, hogy hozzátesz valamit ahhoz, amit eddig is tudtunk. Vagy nem.
Szerző
Nyerges András
VTSZ
4901100000
Kiadó
KRONOSZ KÖNYVKIADÓ Kft.
Kiadás éve
2021
Kötés
füles, kartonált
Oldalszám
508
Érzékeny tartalom
false
Könyvtörvény
false
Eredeti cím
Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben
Best Seller
Nem
22:328026
Nincs értékelés
Termék a kívánságlistádra került
Termék hozzáadva az összehasonlításhoz

Az összes süti elfogadásával beleegyezik, hogy a weboldal cookie-kat tárolhat az Ön eszközén, és információkat közölhet Cookie-szabályzatunkkal összhangban.