Mester és Margarita I.-II.

"A kéziratok nem égnek el" - hangzik el a talányos mondat Woland szájából, s e kijelentés mintha Bulgakov regényének sorsát is fémjelezné. A Mester és Margarita csak évtizedekkel az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, ám azóta a világirodalom egyik legtöbbet olvasott és legtitokzatosabb alkotásává vált. Hatása a mai napig jelentős, hiszen ötvözi az orosz irodalom hagyományait a modern írói szemlélettel. A mű egyszerre szatirikus látlelet a húszas-harmincas évek szovjet valóságáról és időtlenpéldázat hitről, hatalomról, árulásról és hűségről. A fantasztikum, a groteszk és a filozofikus mélység különös elegye teszi felejthetetlenné alakjait: a rejtélyes Wolandot, aki sátáni játékossággal szolgáltat igazságot; a Mestert, az üldözött alkotót; Margaritát, az önfeláldozó szerelmest; valamint a Mester regényének tétova, gyötrődő alakjait, köztük Jésuát és Pilátust. Bulgakov műve egyszerre látomás és vádirat, szerelmi történet és metafizikai dráma - megrendítő tanúságtétel arról, hogy a szellem szabadsága túléli a zsarnokságot.