Meena Dave őszinte élete - (Különleges kiadás)

Meena örökké úton van - de mit lép, ha a következő cél a saját múltja?

Center for Fiction - A legjobb első kötetért járó díj - jelölés
Texas Library Association - kiemelt felnőttkönyvek listája

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi jól magát, ha távolságtartó módon, a kamera lencséje mögül szemlélheti a világot. Magányos életvitele azonban feje tetejére áll, amikor örököl egy Boston történelmi városrészében található lakást.

Ösztönösen el akarja adni, továbbra is utazgatni akar, de beindul az újságíró szimata: hogyan kötött ki egy idegen otthonában - érdekelni kezdi az ügy mögött rejlő sztori. Eldugott jelek vezetik nyomra, közben felbukkan három indiai származású nagynéni és egy jóképű szomszéd.

Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. És az új információk birtokában muszáj feltennie magának a kérdést: voltaképp ki is ő?

Namrata Patel Bostonban él. Indiai gyökerű amerikai családba született, a diaszpóra és a kultúraköziség kérdései foglalkoztatják. Korábban élt már Indiában, New Jersey-ben, Spokane-ben, Londonban és New Yorkban.
Weboldala: www.nampatel.com

Roppant szórakoztatóan ábrázolja, hogyan keresi egy nő a gyökereit és a helyét a világban - Kirkus

Igazi, elbűvölő első regény, teli élő karakterekkel, akik azonnal meghódítják az olvasók szívét, és a könyv befejezése után még sokáig velünk maradnak. A rég eltemetett titkok és az önmegismerés izgalmas története olvastatja magát. - Booklist

Eredendően magával ragadó, lenyűgözően megírt regény... - Midwest Book Review

Namrata Patel első regénye az identitáskeresés, a közösségre találás és a fejlődés elragadó története. Meena Dave lebilincselő utazása már az első lapoktól beszippantott, és a könyv végéig szurkoltam neki. Megrendítő, szellemes történetét meleg szívvel ajánlom könyvklubok számára! - Saumya Dave, a Jól nevelt indiai nők szerzője

Idézetek a kötetből

„Az égbolton sűrű felhők úsztak. „Levélugró idő”, ahogy az apja nevezte. Kimentek a hátsó kertbe, halmokba gereblyézték a lehullott leveleket, aztán Meena futásnak eredt, és beleugrott a kupac közepébe. Ezért kerülte Massachusetts államot, mióta a középiskola után otthagyta. Túl sok volt itt az emlék.”

„Az élete összeegyeztethetetlen volt az állandósággal.”

„– Sam Vora – mutatkozott be a férfi.
Meena megrázta a telefonját. A kijelző fekete volt, és számítani lehetett rá, hogy már az is marad. Viszont emlékezett a térképre, és tudta, hogy odatalál egyedül is. A lakás egy utcányira volt innen.
– Elboldogulok.
– A társalgás művészete szerint, amikor az egyik ember bemutatkozik, az általában felhívás arra, hogy a másik is ugyanezt tegye – mondta Sam.
Meena halványan elmosolyodott.
– Minden jót, Sam Vora!”

„Meena felállt a kanapéról, és elgondolkodva körbesétált a szobában. A szülei soha nem beszéltek az örökbefogadásról. Amikor már elég idős volt ahhoz, hogy feltűnjön neki, hogy egyáltalán nem hasonlít rájuk a sötét bőrével és hajával, feltette a nyilvánvaló kérdést. Azt mondták Meenának, hogy ő Isten ajándéka, és hogy nem a vér teszi a családot, hanem a szeretet, amiből bőven kijut nekik.”

„Rosszul ejted ki. Nem úgy, ahogy az indiaiak mondják.
– Indiaiak?
Tanvi meglepettnek tűnt.
– Nem az vagy? Ó, te pakisztáni vagy? Vagy bangladesi?
Meena hallgatott.
– Milyen nemzetiségű vagy?
Ez volt az a kérdés, amelyre Meena soha nem tudott válaszolni.”