Magyar díszítési motívumok a Székely földön

Természetadta kincseinkben, eredetiségekben és különlegességekben oly gazdag székely földünknek jellemző s valódi nemzeti kincset képező vonása az, hogy lakói a régi nemzeti sajátságokat nyelvben, szokásokban és műipari tekintetben, dacára kiválóan tanulékony jellemüknek, sokkal inkább meg tudták tartani a civilizáció egyenlítő és összeolvasztó erejével szemben, mint hazánk bármely vidéke. Nyelvész úgy, mint történész, archeológus úgy, mint művész és műiparos , kimeríthetetlen kincses házát találja itt régi és ma is létező nemzeti sajátságainknak s műemlékeinknek. A tájszólások, mondák, népszokások, helynevek, egy szegényes falusi templom és egy régi nemesnek ládafiókja: mind-mind élő tanúi a múltnak, és adat nemzetünk s fajunk történetéhez. A rohamosan haladó civilizáció ugyan eljutva a legelrejtettebb zugba is, sok sajátságos vonást kezd már eltörölni nemzeti művelődésünk nagy kárára, melyek azonban ma még kevés munka és fáradtság árán megmenthetők az enyészet és örök feledéstől. Ily elenyésző s lassanként feledésbe menő nemzeti kincs a sajátos régi tradíciókon nyugvó magyar díszítési modor is, melyet a puritán egyszerűség s az idegen szeretete már majdnem teljesen elölt, de annyi bizonyos, hogy a gyakorlatból egészen kiszorított.