Magánéletünk védelmében

A privacy - magánélet - kifejezés nem szerepel az Egyesült Államok alkotmányában. Mégis bárki, akit megkérdezünk, azt fogja válaszolni: alapvető joga, hogy a magánéletét tiszteletben tartsák. Azt is hozzáteszik majd: a magánéletük folyamatos támadásnak van kitéve. Azért írtuk ezt a könyvet, hogy bemutassuk, miért hisznek az emberek olyan erősen a magánéletük tiszteletben tartásához való jogukban; hogyan védi jogrendszerünk a magánéletünket, annak ellenére hogy szabadságjogaink alapokmánya meg sem említi. Ezek a kérdések különösen napjainkban váltak fontossá, amikor a magánszféra egyre több területe veszti el bizalmas jellegét. Magánemberek csatlakoznak a közszereplőkhöz, hogy szidják a bulvárlapokat; panaszkodnak a sajtóra, hogy büntetlenül betörhet az életükbe. A választás szabadságának szószólói azzal érvelnek, hogy a nők jogát az alapvető döntések meghozására semmibe veszi az ellenséges és tolakodó állam. A bűnelkövetések és a terrorizmus miatti fokozódó aggodalom és a szigorúbb igazságszolgáltatás iránti igény a rendőrség hatáskörének kiterjesztéséhez vezetett: behatolhatnak házainkba, átkutathatják tárgyainkat, megismerhetik levelezésünket. És azt a képzetünket, hogy az információkat minden körülmények között titokban lehet tartani, egyszerűen elnyeli a kibertér. Nehéz megmondani, miért is tartjuk mi, amerikaiak akkora becsben a magánéletünket; a tiszteletben tartásának joga számos területet foglal magában. Védi magányunkat, ami nélkülözhetetlen az alkotó gondolatokhoz. Biztosítja számunkra a függetlenséget, amelynek része a családalapítás és gyermeknevelés. Védi az otthonunkat és a vagyontárgyainkat; megakadályozza, hogy az állam betolakodjon hozzánk. Magánéletünk tiszteletben tartása tartalmazza az önrendelkezéshez való jogunkat, és azt, hogy meghatározzuk, kik is vagyunk. Bár az önvallomások zajos világában élünk, a magánélet tiszteletben tartásához való jog lehetővé teszi, hogy bizonyos adatokat megtartsunk magunknak, ha úgy akarjuk. Ez a jog - mondhatjuk így is - tesz minket civilizált emberré. Saját véleményünk jelentős mértékben fejlődött, miközben e könyvön dolgoztunk. Mint szerzők nagyon eltérő tapasztalatokkal rendelkeztünk, bár az ügyvédekhez hasonló jogi képzésben részesültünk. Egyikünk közéleti személyiség, akinek az élete a nyilvánosság előtt zajlik. Másikunk olyan, mint e könyv szereplői: egészen napjainkig magától értetődő volt számára, hogy joga van a magánéletének tiszteletben tartásához.