Letöltendő szabadságra ítélve - Novellák Kőnig Frigyes rajzaival

"- Gondoltam arra is, hogy legyen kéznél egy-egy üveg whisky és vodka. Majd az amerikainak odaadom a vodkásüveget, hogy az az orosz ajándéka. Biztos zavarban lesz, mert ő meg ilyenre nem készült, de majd rákacsintok és a kezébe nyomom a whiskys üveget, hogy adja csak nyugodtan oda az orosznak. Innentől már minden egyszerű lesz. Az amerikai elnöknek, ha jól tudom, lánya van, az orosznak meg fia. Az orosszal a második kupica után megbeszélem, hogy bízza rám a leánykérést. A régi királyoknál is úgy volt, nem kellett az, hogy ott legyenek a házasulandók, megegyeztek a férfiak. Ha egymás tenyerébe csaptak, onnantól, Isten áldásával, a régen áhított béke köszönt ránk. És ki az a bolond, aki a nászurával hadakozna! - Odafönt a Jóistennek is tetszhetett, amit az öreg mondott, mert miután kicsit prüszkölve elhessegette szeme elől a környezetvédelmi világkonferenciára igyekvő repülők füstcsíkját, daloló aranymálinkót küldött hű szolgálójának, a prímásnak az ablakába, akinek álomba szenderítő énekét válogatott tücskökből álló vonószenekar kísérte." (Részlet az Eligazítják a világbékét című novellából)