Kuhn és a relativizmus - Kuhn öröksége a tudományfilozófiában

Létezik-e valamilyen korokon és kultúrákon átívelő racionalitás? Ez jellemzi és vezérli-e a tudományos megismerést? Van-e valamiféle „józan ész”, közös emberi ésszerűség, amelynek ítélőszéke előtt a sokféle megközelítésből kibontakozhat az igazság és megteremthető a tények közös világa? A XXI. század elején – egy olyan korban, amikor a mindennapi élet szintjén is megjelenik a multikulturalitás és pluralitás, a szokások, kultúrák, és gondolkodásmódok együtt létező sokfélesége – egyre sürgetőbben merülnek fel a fenti kérdések. Kivételt képez-e a tudomány és a kutatói gyakorlat, vagy itt sem kerülhető meg a relativizmus problémája? Thomas Kuhn könyve, A tudományos forradalmak szerkezete már jó egy emberöltővel ezelőtt felvetette ezeket a problémákat. A könyv nyitó mondata szerint a „tudománytörténet, ha többnek tekintjük anekdoták és kronológiai adatok tárházánál, gyökeresen átalakíthatja jelenlegi tudományfölfogásunkat.” Ezen újfajta tudományfelfogás nyomán fellángoló viták a paradigmákról, a racionalitásról és relativizmusról, valamint az inkommenzurábilitásról forradalmian átalakította a tudományról kialakult képet. A Kuhn és a relativizmus című kötet fő célja körüljárni ezeket a problémákat, valamint visszatekintve megvizsgálni a konstruktív, illetve destruktív relativista álláspontokat.