Kolozs, a fehér arany faluja - Képek az erdőalji település múltjából

BÍRÓ ERNŐ, 1969-ben született, kolozsi származású, Kolozsváron élő informatikus, feleségével Árvay Jolán Ilona matematika- és teológia-tanárral az Imalánc távimaközösség vezetői 14 éve, hét gyermek szülei és két unoka boldog nagyszülei. "A magam részéről ezt a könyvet ébresztőnek szántam. Minden embernek joga van az egyéni döntéseit meghozni, és ezek alapján élni az életét, de ne feledjük, hogy e döntések összessége határozza meg egy nemzet, még inkább egy nemzeti kisebbség sorsát és jövőjének alakulását. Ha tehát életünk kormányzása közben a kényelem, a közömbösség, a nemtörődömség oldalán állunk, akkor gyermekeinktől és nemzettársaink gyermekeitől vesszük el a jövő lehetőségét, megadván nekik a hagyományaink és kultúránk teljes elvesztésének alternatíváját. Ha pedig az élni- és alkotni akarás, az áldozathozatal, a nagycsalád vállalása, továbbá gyermekeink szellemi és erkölcsi oktatása mellett foglalunk állást, Istenbe vetett hittel és biztos kézzel kormányozzuk életünk hajóját, biztosíthatjuk a közvetkező nemzedékeknek, egyben nemzeti identitásunknak is a folytonosságát, a jövőt." KONDRÁT TIBOR vagyok, 1965-ben születtem a kolozsi kórházban, amikor itt még létezett szülészet és szanatórium is a helybeliek, valamint az erre járók számára. Két gyermek édesapja vagyok, és feleségemmel, Idával egy kislány unokának is örvendhetünk. Ha végignézek a családfámon, elmondhatom, hogy tősgyökeres kolozsi vagyok. Nem titkolom: büszke vagyok, hogy erről a csodálatos helyről származom. Olyan helyről, ahol valamikor sóbánya működött, s ahova manapság több száz és ezer kilométerről is utaznak a gyógyulni, kikapcsolódni vágyó emberek. Büszke vagyok, mert Kolozs felbecsülhetetlen kincsei a friss, sós levegő, az üdítő gyógyvíz, a csodálatos lila sóvirágok.