Keserédes testvérség - Polányi Károly és Polányi Mihály

"Hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy egymástól elszeparált életünk szilárd oszlop volt számunkra, amely fölött a szépség hídja ívelt át; vagy szeparált egyedülvalóság a csendességben... De azt is világosan ki akarom mondani, hogy a csend hídját a leszálló sötétség nem homályosította el. Nagyon kevés hiányzik, mivel nem volt köztünk semmiféle félreértés, csak az én korlátoltságomból fakadó, ami az én életem hosszú tévelygéséből fakadt. A történelem azonban megkerülte az én tévelygéseimet. Még ha mást nem is lehet tenni, ez nem maradhat kimondhatatlanul!" Polányi Károly levele Polányi Mihályhoz Tartalomjegyzék: Előszó Bevezetés: a Polányiak helye a magyar eszmetörténetben A Polányi család A magyar zsidó értelmiség a XX. században Kitérés: a Polányiak pályája tudásszociológiai megközelítésben Polányi Mihály a szabad társadalomról A testvérek radikális személyiségváltása A Polányiak megtérésének magyarázata Közbenső összegzés Polányi Károly emigrációban A Nagy Átalakulás Polányi Károly a Nagy Átalakulás után Polányi Mihály Polányi Mihály a nacionalizmusról Polányi Mihály tudás- és politikaelmélete Bentlét és kitörés Konvivialitás Polányi a művészetről, irodalomról, mítoszról A vallás és misztika példája Művészet és tudomány A két testvér viszonya: keserédes barátság