Kései virradat

A Kései virradat a magyar XVI. század végét átívelő Végvidék-trilógia második, önálló kötete. Rátóti Gyulaffy László veszprémi és tihanyi főkapitány, majd az erdélyi mezei hadak generálisa pályafutásán keresztül korabeli források nyomán ábrázolja, hogyan született az önálló erdélyi fejedelemség. Báthory István uralkodóvá választása és a Habsburgok támogatta kornyáti Bekes Gáspár lázadásának leverése tette lehetővé, hogy Transzszilvánia évszázadokra a magyar művelődés fellegvárává váljon. Az ottani három nemzet: magyarok, székelyek, szászok viszonya egymással, a törökkel és az akkori Nyugat-Európával, illetve a Német-római Birodalommal meghatározta, a későbbiekben hogyan fejlődjön a „kisebb haza". A Kései virradat nagyszabású körképe a tényeket tiszteletben tartva érzékelteti a korszak véres, kavargó, egyben felemelő történetét. A sokfelől szorongatott, ugyanakkor felettébb összetett erdélyi társadalomnak és vezetőinek sikerült kiállniuk a próbát. Óriási többségük jobbágyoktól a polgárokig, írástudóktól és kurtanemesektől az országnagyokig Báthory István és Forgách Ferenc püspök kiegyensúlyozott politikáját, valamint Gyulaffy László generális eltökéltségét választotta, hogy a már-már elfeledett kerelőszentpáli csatával önállóságot és békét teremtsen. (Ennek köszönhette Báthory, hogy a lengyelek egyik legnagyobb uralkodójává vált.) Az a közel tíz esztendő — ha kitérőkkel is — a magyar megmaradást évszázadokra biztosította. Wodianer-Nemessuri Zoltán nagyregénye a kor hétköznapi és meg-határozó személyiségeinek állít emléket, továbbá szól mindazoknak, akik a küzdelmes múltból máig érvényes tanulságot akarnak levonni.