Keresztényüldözés a Római Birodalomban

"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok" (Mt 5,11-12) - jelenti ki Jézus a meghívott tanítványainak nyilvános működése kezdetén. Az Egyház kezdettől fogva megtapasztalta ennek a kemény valóságát. Közel három évszázadon át egyre hevesebb fellángolásoktól övezve kellett szembesülnie az üldözésekkel a Római Birodalomban. A Mester ígérete azonban reményt öntött beléjük: "bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Az egyháztörténelem az első három évszázadot szimbolikusan a katakombák egyházának nevezi, mely idő alatt a hatalommal való egyenlőtlen küzdelme mellett a kultúrákkal szemben is meg kellett vívnia harcait. Elsőként a zsidósággal szembesülve átlépett a még gazdagabb és szerteágazóbb hellén kultúrába, majd a 3. századtól a latinitást építette magába, amelyet aztán Európát átalakító eszközként használt és örökített át. "A keresztény ókor üldözései ma is elszomorító aktualitással bírnak. A közel-keleti, afrikai vagy közép-keleti keresztények elleni pogromok, terrorcselekmények, a közhatalom gyakorlói által előírt tilalmak és a kiirtásukat célzó nyílt törekvések nemcsak a hitvalló keresztény világ döbbenetét váltják ki, hanem minden jóérzésű emberét is - még a muszlimok között is -, akik a lelkiismereti és vallásszabadságot az emberiség legféltettebb értékei között tartják számon. " Színes képmelléklettel illusztrálva