Jóra való restség - A 7 főbűn - A közönyösség szenvedélye

A hét főbűn Ke­vély­ség, fös­vény­ség, bu­ja­ság, irigy­ség, tor­kos­ság, harag, jóra való rest­ség - ez a hét ki­fe­je­zés a bűnök egész uni­ver­zu­mát fog­lal­ja össze. A hét fő­bűn­re az ókori vi­lág­ban a go­nosz meg­tes­te­sü­lé­se­ként te­kin­tet­tek, a zsi­dó-ke­resz­tény kul­túr­kör­ben pedig az er­kölcs­te­len­ség meg­fé­ke­zé­sé­nek egyik fő­pil­lé­re­ként ka­pott ki­emelt sze­re­pet. Mit mon­da­nak ezek a ki­fe­je­zé­sek nap­ja­ink­ban? Mi ma­radt meg egy­ko­ri vég­ze­tes és ve­sze­del­mes ter­mé­sze­tük­ből? Vajon sze­re­pet kap­nak-e ko­runk tár­sa­dal­má­ban is, vagy netán már el­avult­nak szá­mí­ta­nak egy olyan vi­lág­ban, ahol „min­den el­megy”, ahol már min­den ha­tárt meg­szeg­tünk. Fel­ele­ve­nít­he­tők és új­ra­ér­tel­mez­he­tők, netán be­épít­he­tők a pszi­cho­ló­gi­á­ba és a pszi­cho­ana­li­ti­kus te­rá­pi­ák­ba? Egy biz­tos: vé­tek­ről és bűn­ről lehet idő­sze­rű­en be­szél­ni. Ebben az új so­ro­zat­ban hét tudós kutat az újabb vá­la­szok után. A fő­bű­nö­ket egé­szen szo­kat­lan, mai szem­lé­let­tel vizs­gál­ják, amely már távol áll attól a val­lá­sos ha­gyo­mány­tól, amely­ben ere­de­ti­leg meg­for­má­lód­tak. Kor­sze­rű­en, in­kább ki­áll­ha­tat­lan szen­ve­dély­ként ér­tel­me­zik őket. A hoz­zá­juk való vi­szony az em­be­ri­ség azon ké­pes­sé­gét fe­je­zi ki, amellyel kü­lönb­sé­get tesz jó és rossz kö­zött. A rest­ség bűnét ele­in­te a re­me­te szer­ze­te­sek szá­má­ra tar­tot­ták fenn, akik el­mél­ke­dés he­lyett dé­mo­nok kí­sér­té­sé­nek ke­reszt­tü­zé­ben lus­tál­kod­tak. A kö­zép­ko­ri lajst­rom még meg­kü­lön­böz­tet­te a rest­ség és a szo­mo­rú­ság bűnét: - rest­ség: he­nye­ség, lus­ta­ság, al­kal­mat­lan­ko­dás, sem­mit­te­vés, nyug­ta­lan­ság - a gon­do­la­tok el­ka­lan­do­zá­sa, a test el­ka­lan­do­zá­sa (sic!), bő­be­szé­dű­ség, kí­ván­csi­ság; - szo­mo­rú­ság: ne­hez­te­lés, kis­hi­tű­ség, el­ke­se­re­dés. Ami­kor Ger­gely pápa a fő­bű­nök szá­mát 8-ról 7-re csök­ken­tet­te, és a szo­mo­rú­ság és rest­ség bűnét össze­von­ta, a bús­ko­mor­ság or­vo­si ese­tét - mai ki­fe­je­zés­sel a de­presszi­ót - a rest­ség eti­kus mo­tí­vu­má­val össze is ke­ver­te. Ob­lo­mov, Cse­hov hősei, Proust el­tűnt ide­jé­nek fog­lyai, Freud hisz­té­ri­kái bő­sé­ges mu­ní­ci­ót adnak mai di­ag­nó­zi­sunk és in­ga­tag ke­dé­lyünk vizs­gá­la­tá­nak kul­túr­tör­té­ne­ti meg­íté­lé­sé­hez. Ser­gio Ben­ve­nu­to: pszi­cho­ana­li­ti­kus, fi­lo­zó­fus a római Nem­ze­ti Ku­ta­tá­si Ta­nács ku­ta­tó­ja és a Jour­nal of Euro­pe­an Psy­cho­a­naly­sis fő­szer­kesz­tő­je.