Ilyefalvi Szász József (1853-1921)

Ilyefalvi Szász József 1877-től 40 éven át volt, a közel 80%-ban románok által lakott Alsó-Fehér vármegye köztisztviselője. A Szabadelvű Párt, majd az Országos Alkotmánypárt, végül a Nemzeti Munkapárt tagjaként a Deák Ferenc által kijelölt '67-es politikai irány hű képviselője maradt mindvégig. Gróf Tisza Istvánnal egyetértésben a nemzetiségi kérdés békés megoldására törekedett. Vármegyéje minden településére személyesen látogatott el, azokat alaposan kiismerte, biztosította a maroknyi magyarság hegemóniáját és kivívta a helyi románság tiszteletét. 1912-től 1917-ig - az első világháború időszakát és Románia orvtámadását is beleértve - e szellemben tartotta fenn a rendet Alsó-Fehér és Maros-Torda vármegyék főispánjaként, kormánybiztosaként. A hazai románság számos vezetője tett előtte hűségesküt. Eközben három fia is - köztük Szász Pál országgyűlési képviselő (1910-1918) - frontszolgálatot teljesített. Szász József felmenői közül többen élték át az 1849. évi nagyenyedi oláh vérengzés borzalmait, mégis a békés egymás mellett élés gondolatát hirdette halála napjáig. Fia Szász Pál szintén erre törekedett, amikor többek között 1939-ben a román országgyűlés szenátoraként az erdélyi magyarság jogaiért küzdött Márton Áron püspök úr oldalán. Szász Pál végül román börtönben halt meg és a Szász család számos tagja kényszerült elhagyni hazáját az 1920. évi trianoni békediktátum vagy a második világháborút lezáró szovjet, illetve román megszállás következtében. Volt, aki Afrikába, Ausztráliába vagy Kanadába emigrált, az Erdélyben maradt rokonok pedig vagyonuktól megfosztva éltek immáron Romániában... Vékony Csongor