Homokvihar

Mekkora súllyal esik latba egy kortárs zeneműben egy bögrényi lepke kétségbeesett szárnyverdesése? Vajon miről és miképp szólhatott John Cage pozsonyi előadása nem sokkal halála előtt? Miért ugorhat Tosca az Angyalvárból a Tiberisbe, ha ez a Róma-térkép tanúsága szerint eleve lehetetlen? Létezett-e valóban a hírhedt római császár, Heliogabalus, vagy lénye csak egy ügyes történetírói fikció, egy retorikai bravúr? Hol a határ a mítosz és a múlt között? Egy visszaemlékezésében Ligeti György azt nyilatkozta, hogy életében két dolog izgatta: a zene és az erotika, de lehetséges, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. A József Attila-díjas költő, Csehy Zoltán új kötete is lényegében ezzel a kérdéskörrel foglalkozik: megragadható-e nyelvileg a zene érzékisége és szövegzenévé alakítható-e az érzékiség? Van-e esély rá, hogy felfedezzük: a világot mozdulataink, gesztusaink, rezdüléseink zenéje tölti ki, mely mások számára ugyanúgy funkcionál, mint a színház maga?