Hangidőtartamok és időszerkezeti elemek a magyar beszédben

A beszéd összetett biológiai folyamat eredménye és biológiai rendszerek (emberek) között tölti be a hangos információáramlás megvalósulását. A beszéd belső szerkezeti elemei mind kapcsolódnak az időtényezőhöz (artikuláció, tempó, ritmus), ezért az időszerkezet fontos paramétere a beszédnek. A legutóbbi kutatásokkal a magyar beszéd időszerkezetét eddig soha nem látott mélységben vizsgáljuk. Az eredmények három szempontból adnak újszerű adatokat. Az egyik, hogy elkészítettük a magyar beszéd időszerkezeti modelljét, amellyel kiszámíthatók egy tetszőleges szöveg hangzó változatának időtényezői, tehát jósolni tudjuk a várható hangidőtartamokat (például géppel is elő tudjuk állítani a hangsor időszerkezetét beszédszintézishez). A másik fontos szempont, hogy korszerű módszerekkel, közvetlen mérési eredményeket adunk közre a felolvasott köznapi magyar beszéd hangidőtartamairól, tempóiról, ritmikájáról, szünetezéséről, ami függhet a produkciótól, illetve a műfajtól is. Ezzel párhuzamosan röviden tárgyaljuk a spontán beszéd hasonló időszerkezeti vonatkozásait is. A harmadik újdonság, hogy a mérésekhez intenzív számítógépes támogatást alakítottunk ki, melynek következtében a mérések akár meg is ismételhetők, új mérések is tervezhetők, számos eredmény megtekinthető az Interneten (). Az új eredmények jól használhatók az oktatásban és a kutatásban, továbbá minden olyan területen, amely kapcsolódik a beszédhez (nyelvtanítás, nyelvi zavarok vizsgálata, beszédhibák javítása, beszédrehabilitáció stb.). Az eredmények a 21. század elejére jellemző magyar beszéd időszerkezeti viszonyait tükrözik.