Ha ezt olvasod, én már nem leszek

Otto Witte, hamburgi akrobata és Albánia királyának története A cirkuszkocsijában üldögélő Otto, miközben azt iszogatja, ami a kávéjából megmaradt (a port), eddig hajszál híján megmenekült a szövetségesek bombáitól. Abban a meggyőződésben, hogy a szerencséje hamarosan elhagyja, és nem fogja megérni a reggelt, elhatározza, hogy papírra veti élettörténetét annak a szerencsétlen flótásnak, aki majd megtalálja a holttestét. Méghozzá micsoda történetet. Évekkel azelőtt, amikor vagy Budán, vagy Pesten egy cirkusznál dolgozott, egy újságcikkre hívták fel a figyelmét. Hogy miért? Mert abban volt egy kép egy bizonyos török hercegről, akit azért hívtak Albániába, hogy ő legyen az ország új királya. És történetesen ez a herceg feltűnően hasonlított Ottóra… A terv megszületett, nekivágtak a kalandnak, és Otto barátainak és ellenségeinek (meg egy tevének) a segítségével az albánok nemsokára olyan királyt kapnak maguknak, amilyenre egyáltalán nem számítottak. Az 1962-ben született Andrew Nicoll rövid favágóskodás után újságírásra adta a fejét. Elbeszélései jelentek meg a New Writing Scotland című antológiában és más magazinokban. Első regényével, az eddig 20 nyelvre lefordított A derék polgármesterrel elnyerte a Saltire Society elsőkönyveseknek járó díját. Második regénye, a Valdez, szintén megjelent magyarul a Gabo Kiadónál. Nős, három gyermek édesapja.