Guantánamói napló - Feljegyzések a fogolytáborból

A 2001. szeptember 11-i öngyilkos merényletsorozatra az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt. Fő cél az elkövetéssel vádolt al-Káida szervezet teljes felszámolása lett. Megkezdődött a kapcsolati hálók felderítése. Mohamedou Slahit 2001-ben keveredett gyanúba, végül 2002. augusztus 5-én a kubai Guantánamói-öbölben lévő amerikai fogolytáborban börtönözték be. Amikor már három éve raboskodott, naplót kezdett írni, amiben kifejtette, milyen életet élt letartóztatása előtt, milyen a folytonos kihallgatásokkal és rabsággal teli jelenlegi élete, és hogyan telnek napjai a fogolytáborban. Naplója nemcsak egy igazán szemléletes feljegyzés az igazságszolgáltatás kudarcáról, hanem egy mély, őszinte és személyes emlékirat is – elborzasztó, sötéten humoros és meglepően könyörületes. Most először kiadva, a Guantánamói napló nemcsak egy, a történelem óriási jelentőségét igazoló dokumentum, hanem egy lebilincselő, mélyenszántó és feltáró olvasmány is. „Mohamedou Ould Slahi megpróbáltatásait megismerve minden bizonnyal felébred az olvasó lelkiismerete. De ezeken az oldalakon valami mélyebb is megjelenik: az emberségességbe, valamint a börtönfalakon áthatoló és a megosztottságot felszámoló igazság erejébe vetett kitartó meggyőződés. A Guantánamói napló kínzó őszinteséggel és bölcsen emlékeztet bennünket arra, hogy miért nevezünk bizonyos dolgokat emberi jogoknak.” ANTHONY ROMERO, AZ AMERIKAI POLGÁRJOGI UNIÓ ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA „Orwellen és Kafkán is túlmutató, pokolbéli látomás: a washingtoni őrült doktorok által előírt, véget nem érő kínzás.” JOHN LE CARRÉ, A TÖRÉKENY IGAZSÁG SZERZŐJE „Valaha olyan fontos fogolynak számított, hogy Donald Rumsfeld, korábbi védelmi miniszter »speciális kihallgatási technikák« alkalmazását írta elő neki… Slahit alvásmegvonással sújtották, rettentő hidegben vagy melegben tartották, bekötött szemmel hurcolták körbe a bázison, egy alkalommal pedig kivitték az öbölbe, és életveszélyesen megfenyegették… Slahit semmiféle bűncselekménnyel nem vádolták.” CAROL ROSENBERG, MIAMI HERALD