Följegyzések

Öntörvényű ember volt Nagy Imre, mindig a maga útját járta, függetlenül a körülötte zajló, folyton ellenkező végletekbe átcsapó XX. századi nagy csiricsáré zsibvásártól. És neki lett igaza, nem a különféle politikai zsibvásárosoknak. Öntörvényű volt, de sohasem önző. Mintagazdaságát is azért hozta létre éjt nappá tévő gürcöléssel, hogy egy majdani művésztelep alapjaként szolgálhasson. Nem rajta múlott, hogy ez akkor nem sikerült, a zsibvásáros kor beléköpött a levesbe. Akinek van szeme a látáshoz, márpedig egy jó festőnek van, az írásban is izgalmas és fontos dolgokat tud elmondani. Könyve oldalain az egymást követő sorokban szemünk elé varázsolja azt, ami képein is megfog. Ahogy rajzain vonalakkal és képein színekkel mesélni volt képes, úgy szavakkal festeni is tudott. Úgy gondolom, könyve több a szokásos művész-memoároknál. A Följegyzések nemcsak a nagy festő életútjának, művészi útkeresésének érdekes részletekben bővelkedő dokumentuma, de irodalmi alkotásként is megállja a helyét. Ebben a könyvben a festő Nagy Imre íróként is bizonyított. (Molnár Vilmos)