Felvilágosodás és babonaság - Erdélyi néphidelem-gyűjtés 1789-90-ben

1789-ben Brukenthal Mihály, a fogarasi kerület biztosa körlevelet intézett mintegy húsz lelkészhez és ebben választ kért arra, hogy milyen hiedelmek, babonás szokások, rítusok élnek a nép körében. Három szász evangélikus, három magyar református, egy unitárius magyar és egy görög katolikus román lelkész számolt be tapasztalatairól. A kötet a 18. század végi népi mentalitás egyik eddig legizgalmasabb dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekezetű népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiségi gondolkodásra is fényt vet, jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni lelkészek a népi képzeletvilágba, és azt is láttatja, hogy külföldi tanulmányaik után milyen olykor ellenséges közegbe kerültek Fogaras vidékén. Az előszó elsősorban Brukenthal tevékenységét mutatja be: miként próbálta kortársainál jóval nagyobb fogékonysággal bizonyos jelenségek (például a Horea-felkelés) indítékait megismerni; a nagyszebeni szabadkőműves páhollyal a háttérben, amely Brukentahl kezdeményezésének szellemi táptalaja volt. A kötet második fele tartalmazza magát a kérdőívet: Michael von Brukenthal körkérdését, valamint a kérdéseket megválaszoló Baló Bálint, Samuel Barbenius, Jacob Bayer, Michael Binder, Bodor János, Ioan Halmaghi, Köpetzi Bodos Sámuel, továbbá Johann Gottfried Schenker lelkészek válaszait, akik a parókiájuk illetve plébániájuk közösségében ismert hiedelmek, az ott gyakorolt mágikus praktikák részletes, német, magyar vagy latin nyelvű leírását adják. Mindezzel a szerző a művelődéstörténet, vallástörténet, vagy a népi vallás és a hiedelmek kutatóinak, valamint a felvilágosodás-kori mentalitás iránt érdeklődő művelt olvasónak egyaránt páratlanul érdekes tudás- és olvasmányanyagot nyújt. Miskolczy Ambrus (sz. 1947) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, az ELTE Román Tanszékének vezetője. Fő kutatási területei: az erdélyi magyarrománszász együttélés története, problémaköre, a mítoszteremtés eszmetörténete. E tematikában nagy számú tanulmánya és több mint húsz könyve jelent meg, magyarul, angolul, románul és más nyelveken. Néhány jelentős műve a legutolsók közül: Románok a történeti Magyarországon (2005, angolul: 2008); Eposz és történelem. A Cigányiász avagy a cigánykép és az önkép megjelenítése a magyar és román irodalomban (2008, angolul: 2012); Tiszta forrás felé... Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (2011); Jozefinizmus Tündérországban. Erdély történeti demográfiájának forrásai a XVIII. század második felében (2013); Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal? (2014); A Vasgárda 19271937 (2015); A bolygó zsidó Bécsben. Gustave dEichthal, Metternich és a magyar kérdés 18361837-ben (2016).