Én, Mátyás király

Gáspár Ferenc legújabb könyvében különleges utazásra invitálja az olvasót: egyes szám első személyben beszélteti hősét, a mindmáig legnépszerűbb magyar uralkodót, Mátyás királyt, mégpedig úgy, hogy időnként magunk sem tudjuk Mátyás-e az, aki mesél nekünk, vagy Lebersit, a király udvari bolondja. Ők ketten ugyanis – akárcsak Arany János vígballadájában, a Pázmán lovagban –, gyakran kicserélik egymást ebben a bűnügyi regényre is hajazó műben. A szerző megidézi a haldokló Mátyás lelkivilágát, ahogyan cselekedeteinek, döntéseinek mozgatórugóit felfedi, és amikből kiviláglik a nagy király stratégiája, életfilozófiája és életszeretete. Mindezzel együtt egy izzig-vérig mai történetet olvashatunk, egy olyan regényt, melyben a főhős ugyanolyan magányos döntéseiben, akárcsak a ma embere. Az Én, Mátyás király nem folytatása a korábbi műveknek – Janus, Galeotto –, ám azoknak a regényeknek a szereplői szintén feltűnnek a regényben. S ha a Galeotto, Berka Attila, a könyv szerkesztője szerint a szerző lírai ars poeticája, akkor az Én, Mátyás király annál inkább az.