Ember a holdon

Francis Godwin (1562-1633), Llandaff és Hereford püspöke életében leginkább az angol történelemről és angol egy háztörténetről írt műveiről volt híres, az utókor viszont a tudományos-fantasztikus irodalom egyik úttörőjét tiszteli személyében, amely titulust a The Man in the Moone, or a Discourse of a Voyage Thither, by Domingo Gonsales című, jelen kötetben közreadott munkájával érdemelte ki. Az azért valamennyire alátámaszthatja történelmi beszámolóik hitelességét, hogy sokan közülük csodálatosan magas kort érnek meg, ami már-már szinte hihetetlennek tűnik, tudniillik vannak olyanok, akik, mint mondták, 30.000 holdhónapot éltek meg, ami 1000-nél is több évet jelent (ennek megfelelően az első Irdonozur uralkodásának ideje mindössze csak 3-4 holdi emberöltőnyire van). Az is általánosan érvényes, hogy egy holdlakó minél magasabb, annál értelmesebb és annál tovább él. És mivel sérthetetlen tabunak számít közöttük egymás megölése, ezért ha valakinek a habitusa vagy viselkedése már gyermekkorában arról árulkodik, hogy tökéletlen, romlott személyiség lesz, száműzik maguk közül (bár nem tudom, milyen eszközökkel) a Földre, ahol azonnal elcserélik egy másik gyerekre, még mielőtt a gonosz felüthetné a fejét közöttük. Ehhez azonban először (mint mondják) némi ideig meghúzzák magukat a Földön, hogy az ottani levegő az emberekéhez hasonlóvá változtassa a színüket.