Élni és létezni - Élek magamban, létezem az Egyházban

A világtörténelem eme leghosszabb - formális - békeidőszakában sérült meg legjobban az emberi lélek. Most már nyilvánvaló, hogy a békeidőben nagyobb hősiességre van szükség, mint a háborúban. A családok nem a küzdelem időszakában esnek szét, hanem a jólétben. Szerencsés történelmi csillagzat alatt rengeteg egyházi iskola született. Ám ezeket nem a keresztények missziós lelkesedése hozta létre, hanem politikai szándék. Nem hősiességben, hanem kényelemben születtek. S ez nagy veszélyt rejt. Ezért utólag kell felszítani magunkban a missziós lelkesedést. A gyermek formálója Jézus, akit nagyon hitelesen kell képviselnünk.Az önkény sokáig fenntarthatja a lélekpusztító, látszatbékét. Ma a liberalizmus önkényének "áldásait" szenvedjük. A liberális ateista nem engedheti meg magának, hogy elbizonytalanodjon. Ez esetben ugyanis összeomlana az a hamis rendszer, amivel körülveszi magát. A keresztény azonban folyamatosan kontrollálja az életét. Vajon, még a saját sérült lényéből eredő "igazságot" védelmezi, vagy pedig már valóban az Igazság vonzásába került? A világ sohasem vágyott annyira az Egyházra, mint napjainkban. Jelzésértékű, hogy az ördög milyen megveszekedetten támadja. A teremtő Atya Jézussal együtt az Egyházat is adta nekünk. Az egyre jobban elbizonytalanodó világ ránk vár, hogy megjelenítsük Krisztus titokzatos Testét, amelyben és amely által célba ér az evolúció. Ebből a LÉT-ből, az Eucharisztiából részesedve és beletestesülve kibontakozik az emberi létezés isteni csodája.